enyém

Itt lakom.Félig- meddig, a szívem mindenképp. A részed vagyok, már nem tudsz mit tenni. Kicsit sok a lom, de nem baj majd elviszik. És akkor grillezhetünk az első emeleti erkélyen, a képzelt tengerünk partján.

 Ugyanmár ne vicceljen az ember olyasmival, hogy döglött a kapcsolata. Nem azért, nem döglött, felfoghatnánk viccnek, de ez nem vicces. Én sem viccelek azzal, hogy, hé édesem, egyre kövérebb vagy! Ja és képzeld milyen vicces, ha nem mész edzeni, majd én sem megyek és én is ronda leszek. Iiiigen..meg azzal sem viccelek, mert szerintem nem oylan vicces, mert igaz, hogy meg fogsz halni, te disznó!És ezt velem nem teheted, hallod, soha! Nem viccelek. Elragadtattam magam. De igazam van.

Hát nem is tudom, még mindig aggódom egy kicsit, de majd belejövök. Novemberben akartam elkezdeni írni, amikor meg lett véve a wifi router, ma meg végre működik is.

   Tegnap telefonált valakivel, amint letette rám nézett és szomorúan elmosolyodott. -Néha eszembe jut, hogy nagyanyám sem fog örökké élni. Megpróbált viccelődni, de láttam, hogy könnyes lett a szeme.

Hát ilyen lett mára az én kedvem is. Pályi Sándor Márkot olvastam, és be kellett látnom, ő azt írja, amit én írnék, és úgy érez, ahogy én érzek. Vagyis ez nem igaz, a kilenc évvel ezelőtti énje érzett így, amikor annyi idős volt, mint én most. Azt hiszem, amég el nem olvastam, az akkori énje párja marad az enyémnek.